I.
A Báthori család tagjai közül az első, aki méltóságánál fogva törvényes pénzverési joggal rendelkezett, Báthori István erdélyi fejedelem volt. Lengyel királlyá választása után Erdélybe többé nem tért vissza, de megtartotta továbbra is a fejedelmi méltóságot és az erdélyi ügyre ezután is nagy befolyást gyakorolt.
Erdélyi fejedelemsége idejéből mindössze egyetlen pénzfaj került kiverésre az ő nevével. Ez pedig az aranyforint (1572-1576 évszámokkal), melynek előlapján páncélos vitéz (Szt. László), hátlapon pedig a Madonna képe látható ölében a kis Jézussal és Patrona Hungariae körirattal. Ez az éremkép teljesen azonos az egykorú magyar dukátok éremképével és kétségtelen, hogy nemcsak a külső képre, hanem a pénzlábra is teljes volt az azonosság a magyar aranypénzekkel. Az utóbbiaknál tudvalevőleg 69 darab készült a 23 karát 9 gren finom budai márka aranyból. Az előlapi körirat: MONE. TRANSIL. S. B. D. S. (= Moneta Transilvanica Stephani Bathori de Somlyó).
II.
Báthori István a lengyel királyi trón elfoglalása után testvérét, Kristófot választatta meg erdélyi vajdává, aki hat évig állt az erdélyi kormányzat élén, és 1581. május 27-én hunyt el. Rövid uralma Erdély életének egyik legnyugodtabb és legboldogabb korszaka volt. Nála is túlnyomó az aranypénzek veretése, noha nem kizárólagos, mert jelentkezik némi tallér- és csekély dénárverés is. Veretein az előlapi köriratban kétféle cím olvasható: Így CHR. BATH. DE. SOM. VAIVODA. TRAN-SILVA. ET SIC. COMES (=Chirstophorus Bathori de Somlyó vaivoda Transilvaniae et Siculorum Conmes), vagy MON. TRANSIL. C. B. D. S. (Moneta Transilvaniae Christophori Bathori de Somlyó). Pénzei közül a nagyobb aranypénzek és tallérok nem viselnek verdejegyet, a dukátokon és a dénár bélyeggel vert pénzeken viszont a szebeni címer található.
Báthori Kristóf neje, Bocskai Erzsébet nevére szintén vertek pénzeket 1577-ből. Tízes dukátot (ennek bélyegével ötös dukátot, hármas dukátot és tallérszerű ezüstveretet), továbbá kettős dukátot. Ezeken az előlapi körirat ELIZAB. BOCIKAI. CONSORS. ILL. PRINC. TRANS-SYLVANIAE (=Elizabeth Bocskai Consors Illustrissimi Principis Transsilvaniae). Az éremkép az előlapon a Bocskai család címere, a hátlapon pedig ,,Victrix casta fides” felirat és a köriratban hasonlóképpen az évszámjelzése szerepel. Nem is tekinthetők a veretek igazi forgalmi pénzeknek, hanem inkább emlékpénz jellegű kibocsátások.
III.
Rákóczi Zsigmond 1608. elején történt lemondása után március 5-én a rendek Báthori Gábort emelték a fejedelmi méltóságra. Pénzverése igen gazdagnak, változatosnak tekinthető. A pénzeken előforduló címe legteljesebb formában GABRIEL. D. G. PRIN. TRAN. PAR. REG. HUN. D. ET. SIC. COMES (=Gabriel Dei Gratia Princeps Transsylvaniae Partium Regni Hungariae Dominus et Sicolurum Comes). Esetenként többé- kevésbé rövidített formában (némely rész elhagyásával) tűnik fel ez a címzés. 1612 óta szerepel néha VAL. TRANSAL. (Valachiae Transalpinae) kifejezéssel bővűlt cím is, melyet a Radul vajda elleni 1611-es sikeres küzdelmei után vett fel.
A verdék száma jelentősen szaporodott az ő idejében. Változatlanul első helyen áll Nagybánya de Szeben, Kolozsvár, Gyulafehérvár, és talán Kissleyk(?) is a verőhelyek sorát gazdagítja. Uralkodása alatt aranyak és tallérok többszörösei és részei is kibocsátásra kerültek, de igen gazdagnak és változatosnak tekinthető az aprópénzverése is (dénár, solidus garas, dutka).
Gyermekrajz pályázat
Az MNM Báthori István Múzeuma gyermekrajz pályázatot hirdet
,,Alkosd meg saját mesebeli sárkányodat!”
címmel
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskolás tanulók alkotásait várjuk.
Rajzold meg bármilyen szabadon választott tecnhikával saját, elképzelt sárkányodat! Készíthetsz rajzot a Báthoriak sárkányos mondájához is, amelyben egyik ősük, egy Vid nevű vitéz legyőzi az emberevő sárkányt, de lerajzolhatod akár azt a sárkányt is, amelyet a te fantáziád kelt életre. Ez a sárkány lehet félelmetes, meghökkentő, legyőzhetetlen, vagy vicces, lehet egy- vagy többfejű, pompázhat ezer színben, de készülhet akár grafikus megoldással is. A Báthori mondát választó gyerekeknek egy kis segítséget is mellékelünk. Kérjük, hogy A/4 vagy A/3-mas méretű rajzlapra dolgozzatok!
A diákok a rajzokat 2020. június 2-ig küldhetik az alábbi postacímre:
MNM Báthori István Múzeuma
Nyírbátor
4300, Szalontai Barnabás tér 2.
A verseny eredményéről 2020. június 5-ig értesítjük a résztvevőket. A legügyesebb rajzok készítői könyvjutalomban részesülnek. Az első három helyezett diák osztályával vagy az általa választott közösséggel INGYENES NAPI JEGGYEL ellátogathat a múzeumba!
További információ kérhető : 06/ 42 281 760, Szabóné Harcsa Szilvia Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.
Egy kis segítség:
A Báthori monda
,,Élt egyszer hajdanában egy Vid nevű vitéz, ki vagyonát azzal szerezte, hogy megölte a nagy sárkányt, amelyik az Ecsedi tóban élt, s onnan pusztította a környéket. Ezzel a hatalmas sárkánnyal bizony nem bírt senki, letarolta a vetést, s mindent felfalt, embert, állatot egyaránt. Nem volt nyugta tőle a vidéknek. Értesült erről a király is. Felszólította vitézeit, hogy vívjanak meg a sárkánnyal. De ők annyira féltek, hogy inkább elhagyták a király udvarát, mintsem megküzdjenek vele. Ekkor a király egész katonaságát küldte el, hogy öljék meg a félelmetes szörnyet. A sárkány maga után csalta a katonákat a lápos területre és mind egy szálig felfalta őket. A vidék lakosai elmenekültek, mert senki nem volt képes legyőzni a sárkányt, aki úgy élt a tóban, mint egy valóságos király. Nagy palotát épített magának, melynek egy része a víz alatt volt. Hallott a sárkány rémtetteiről Vid is, aki egy igen erős, eszes és bátor vitéz volt. Nagy fortéllyal előcsalta a kastélyból a sárkányt, s a szárazföldön megküzdött vele. Vid megölte a sárkányt úgy, hogy egyetlen karcolás sem esett rajta. Hatalmas volt az emberek öröme, amikor tudomást szereztek a sárkány pusztulásáról. Vid pedig levágta a sárkány farkát, s magához vette a három fogát, így ment a király színe elé. A király nagyon megörült, amikor értesült Vid tettéről, és busásan megjutalmazta a vitézt. Nagy úrrá tette, neki adta az Ecsedi tótól Tokajig elterülő földeket.”
A XVIII. században épült egykori minorita kolostor barokk épülete ad otthont az 1955-ben
alapított MNM Báthori István Múzeumának, amely jelentős régészeti, néprajzi, történeti, képző- és iparművészeti és fegyvergyűjteménnyel rendelkezik.
A középkori Magyarország egyik meghatározó, az ország vezetésében kiemelkedő szerepet betöltő Báthoriakhoz kapcsolódó tárgyi emlékek közül itt látható az 1511-ben készült templomi ülőpad (stallum) kisebbik padsora.
A történelmi Magyarországról származó legjelentősebb fennmaradt gótikus stallum a bártfai és a nyírbátori, melyeket az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotásai között tartanak számon.
Mátyás király udvarának reneszánsz pompája ösztönözte a nagyhatalmú Báthori család tagjait, hogy nyírségi birtokuk központjában rangjukhoz méltó környezetet teremtsenek.
Az 1479. évi törökök felett aratott kenyérmezei győzelem emlékére Nyírbátorban két templomot építtettek. A templomok berendezése, díszítése a legigényesebb műhelyek mestereinek keze munkája.
A XV. század végén, a XVI. század elején Toscana városának, kolostoraiban dolgozott egy sokoldalú művész - építész, szobrász, bronzöntő, intarziakészítő -, Giovanni da Verona oli- vetánus szerzetes. Az ő műhelyének díszítő eljárásait, mintakincsét fedezhetjük fel a nyírbátori stallumokon. A firenzei Via de' Servi XV. századi nagyhírű asztalosműhelyeinek művészi gyakorlatát követő és tovább-fejlesztő mester legjelentősebb tanítványa Szerzetestársa, Roberto Marone volt, a festői hatású intarziaművészet kiváló képviselője. A nyírbátori stallum egyik berakásos tábláján ábrázolt könyv metszésén F. MARONE felirat olvasható. Az F betű FECIT (készítette), vagy FRATER (szerzetestestvér) rövidítése lehet. A más itáliai mesterekkel együtt feltehetőleg Mátyás király udvarába hívott Maronic mester azonos lehet Giovanni da Verona említett tanítványával, Roberto Maronéval, esetleg testvéreinek egyikével, akik szintén ismert nevű művészek voltak. A nyírbátori stallum részeinek kidolgozásában valószínűleg részt vettek a helyi ferences kolostor asztalosai is.
A berendezések nagy része a XVI-XVII. században elpusztult, de a bútorzat egykori gazdagságát jól mutatja az a két kóruspad, amely a Szent György-templomban és a Nemzeti Múzeumban fennmaradt. A padok tölgyfából készültek és a templom szentélyrészében egymással szemben kerültek felállításra. Mindkét padsor két üléssorból állt. A hátsó sorban 12 üléses hátaspad állt, amelyhez derékszögben kétüléses rövid szakasz csatlakozott. Előtte könyöklővel összeépített, átjáróval kettéosztott üléssor húzódott imapaddal, könyvtámasszal. A két stallum eredetileg 25-25 azaz 50 ülőhelyes volt.
1933-ban a Magyar Nemzeti Múzeum a megmaradt és hiányos „templombútort” megvásárolta és megkezdődött a helyreállítás.
A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában látható mellett, a másik un. „csonka stallum” 22 üléssel vált bemutathatóvá 1963-tól Nyírbátorban.