Alabárd

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2020. december 16. szerda, 10:06

A legrégibb típusú vágó- ütő- döfőfegyver, kialakítása a svájci parasztkatonákhoz köthető, akik a XIV. században vívott szabadságharcaikban használták a zsoldoshadak ellen.
Először vágófegyverként alkalmazták, majd később tették döfésre is alkalmassá. A téglalap alakú éllapból (baltából) alakítják ki a hátra nyúló vastüskét, s ezzel  a megoldással vált lehetővé a lovas katonák földre rántása. A XV. századra az éllap felső csúcsának megnyújtásával az alabárd négyszög keresztmetszetű nyárssá, döfőfegyverré vált. A korábbi négyszögletes éllap ívelt, kis félhold alakú bárdlappá alakult, s a XVI. század folyamán a nyél az 1700 mm hosszúságot is elérte.
Az alabárd formája térben és időben igen változatos lett. A középkori Magyar Királyságban az udvari és a városi darabontok felszereléséhez tartozott. A lőfegyverek megjelenésével és elterjedésével  a XVII. század folyamán a hadfelszerelés darabjaiból fokozatosan kiszorult, de díszfegyverként, tiszti rangjelző fegyverként tovább élt.
A Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma fegyvergyűjteményében, állandó kiállításában három alabárdot tekinthetnek meg a látogatók.

Válogatás Az MNM Báthori István Múzeuma képzőművészeti gyűjteményéből

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2020. december 08. kedd, 08:33

Mácsai István festőművész

(1922 – 2005)

1922. április 5-én született Budapesten, a Terézvárosban. Igen korán kezdett rajzolni. 1945-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. A főiskolán a mestere Bernáth Aurél. Mesterével való kapcsolata feszült viszony volt. Az ifjú festő becsülte mestere ízlését, s igyekezett is minél többet tanulni tőle, de szemléleti kérdésben képtelen volt engedni. A lírikus alkatú mester tanítványának szemléletét túlságosan tárgyszerűnek, földhözragadtnak tartotta, s oldottabb, ,,festőibb” megoldások felé igyekezett irányítani. 1949 őszén Mácsai végül is távozott a főiskoláról. Ettől kezdve a fiatal festő a maga útját járta.

Senkire sem hallgatva, mindent elölről kezdve végezte tanulmányait. Csendéletek, majd arcképek és aktok következtek, mind nagyobb igénnyel. 1950 fordulatot hozott az egész magyar művészeti életben. Ez az új Alkotmány tiszteletére hirdetett pályázat és az ebből rendezett Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás éve. Épül a falu és Reggel a gyermekotthonban című képeit kiállították, sőt megvásárolták.,,Diadalmámort éreztem... Véglegesen elhatároztam, hogy mostmár festő leszek és csak ennek fogok élni. Huszonnyolc éves voltam...”

Mácsai István 1950 és 1956 között minden magyar képzőművészeti kiállításon részt vett. Kompozíciói sok elismerést arattak. Két ízben kapott Munkácsy-díjat, 1952- ben és 55-ben.,,Azután: 1956. Egy pillanat alatt összeomlott minden…az eszmék összekavarodtak; az elmúlt esztendőkről kiderült, hogy minden eredményem káprázat volt csupán; ami erény volt, bűn lett, ami bűn volt, erény; mindaz, amit festettem fabatkát sem ér; az egész szocialista realizmus gúnyosan emlegetett ,,szocreál” csupán…”

 Mácsai már 1954-ben elhatározta, hogy tematikán, stíluson egyaránt változtat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a patetikusan drámai hangvétel, a sokalakos kompozíció nem az ő világa. Intimebb, tárgyiasabb piktúrára vágyott. 1957- ben párizsi tanulmányútra ment, keresve tovább festői útját.1959 fordulópont számára. 1959. júliusának közepén ,,egy csendéletben mintha ,,lett volna valami”- írja naplójában. ,,Egyszerű, hatvanszor nyolcvanas kis kép volt; vörös rákok fehér tányéron, asztalka, fehér terítő, borosüveg. Valami sikerült, ami eddig még sosem…De azonnal éreztem: megvan! Az új stílus; az enyém; csak az enyém. Ami dekoratív is, színes is, modern is, realista is; ami egyszerű is, de egyszerűsége mellett helyet ad a részletek iránti szeretetemnek – szóval, benne van mindaz, amire alig tudok szavakat találni.”

A rákos csendéletet követi számos festménye: Apám arcképe, Jani a pólyában, Gyerekjátékok, Pesti utca, Harlekin, Cigányasszonyok, Kaján Tibor portréja. Ezekben a képekben már megjelenik az architektúrának egy olyan újszerű felfogása, amely később elvezeti a festőt az udvarok, gangok megfestéséhez.

Az 1960- ban, a Csók galériában megnyílt első önálló kiállítása feltűnést keltett, de többen kritikusai közül értetlenül álltak a kiállítás képei előtt. Pogány Ö. Gábor azonban megértve a szándékot Mácsai festészetéről így írt: ,,Mácsai István érdeme, hogy a hagyományos értelemben vett reális előadásmódot modernnek nevezhető elemekkel frissíti fel, az ember és környezete pontos megfestését artisztikusan oldja meg. Rendkívül érdekes ötletekkel teszi változatossá, hatásossá kompozícióit s tárgyilagosabb hangvételkor sem mond le a piktúra hangulati értékeiről...köznapi témáit is az ünnepiesség szféráiba emeli…”

Az 1960-as évek elején portréfestészete kiteljesedik. 1961-ben tanulmányútra ment Párizsba és Olaszországba, majd Hollandiába és Angliába, ahol leginkább a flamand és holland mestereket tanulmányozta. Hazatérve A párizsi metró, A firenzei Dóm, a Leány fekete kucsmával, portrék egész sora, majd aPesti fiatalok, Dunaparti Vénusz, a Háború és az Oroszlán jelzik aktivitását. Két másik témakör is véglegessé válik piktúrájában: a városkép és az akt.

1964-65-ben születtek legkarakterisztikusabb arcképei: Vili bácsi portréja, Sikuta Gusztáv, Lajta Edit képmása, és ugyancsak ebben az évben festi meg a Pesti gangot, amely Mácsai festészetének egyik főműve.

Mácsai 1965-ös kiállítása – amelyet ugyancsak a Csók galériában rendezett meg - már egységes.  Nagyobb kritikai visszhangja volt, jobban kiélezte az ellentéteket. Ekkor indul el az a polémia, amely Mácsai munkásságát szinte a mai napig végigkíséri. Lényege, hogy a publikum nagy része lelkesedik érte, mert ,,érthető”, a kritika pedig fanyalog, mert ,,maradi”. (Érdekes dokumentumok a kiállítások vendégkönyvei, melyekben dicséret váltakozik szidalommal, ódai hangnemtől az obszcenitásig.) 

A hatvanas évek végén, amerikai útja után, elképzeléseiben megerősödve dolgozik tovább. A kritika még mindig éretlen. Nehéz helyet találni egy egyéni stílusnak a konzervatív szocreál és az akkorra megerősödő avantgard irányzatai között. Mácsai nem fért bele ugyanis egyetlen skatulyába sem.

A Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikon így ír Mácsai István alkotói tevékenységéről:

Az 50-es, 60-as évek fordulóján festői felfogása keményebbé, szigorúbbá vált: a hiperrealizmussal rokon, annak az Amerika nyugati parti, szimbolikus elemeket felvonultató változatára emlékeztető, de mégis attól teljesen független "kelet-közép-európai hiperrealizmust", egy szociografikus tartalmú, de a mágikus varázslatokra is hajlamos festészetet dolgozott ki. Ennek stíluselemei között megtalálhatók a konstruktivizmus eredményei, az alföldi festészet fogásai, a szürrealizmus szabad asszociációi; ugyanakkor nagyon kötött, gondosan kiegyensúlyozott kompozícióra és megfontolt képi tematikára épül. Pesti gang (1965) c. képe visszafogott színekkel naturalistán festett, egy körfolyosós ház lépcsőajtaját ábrázolja, a gang rácsa mögött szomorúan ülő kutyával. A Látomás (1978) c. alkotásán a hódmezővásárhelyi utcán, a földszintes házak között a pocsolyában áll MargueritaTeresia infánsnő, mögötte egy nyíló udvarkapuban festője, Velázquez. A 80-as, 90-es években Mácsai tovább feszíti kompozíciós rendszerét. A képek a függőleges középvonalhoz képest szimmetrikus fölépítésűek, de a két képfél mégsem szimmetrikus, tartalmi vagy formai ellentét feszül közöttük. Téli vadászatán (1988) Brueghel vadászai kutyáikkal a Szent körút járdájának havában. Az Üröm (1991) címűn, a 10-es országút bal oldalán a korlát mögött néhány KRESZ- és reklámtábla között-fölött jól látszik az erdő, jobboldalt viszont a táblasokaság minden mást eltakar. Ebben az időszakban színskálája a korábbinál még visszafogottabb, majdnem dekoratív. A 90-es évek közepén koloritja élénkebb lesz, sok városrészletet fest közvetlen környezetéről, Újlipótváros utcáiról, hátsó udvarairól, gangjairól (Coca-Cola, 1995; Capriccio c. Carpaccio-persziflázs, 1997). Pályafutása alatt nagyszámú, karakteres és kifejező portrét festett.

Mácsai képei a felületes és az alaposabb szemlélőnek egyaránt tudnak mesélni, ha nem is ugyanazt. Igaz, ,,csupán” portrék, aktok, csendéletek, de lényegük ötletes elrendezettségük, tartalmuk és formájuk szerves egysége, a gondolat, érzés és érzéklet szoros kapcsolata csak alapos elemzéssel tárul fel. Festői világképe finomabban árnyalt annál, mintsem hogy első pillantásra észrevehető lenne.

Csapó György és Szabó György szerzők nyomán

Egyéni kiállítások

1957  Cannes (F)
1960, 1965, 1973  Csók Galéria, Budapest (kat.)
1964  Galerie du Casino, Enghien (B)
1970  Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg
1972  G. Piu Arte, Firenze
1976  Medgyessy Terem, Debrecen
1978  Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1981  Népszabadság Klub, Budapest

          Báthori István Múzeum, Nyírbátor

          Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
1982  Galerie Rutzmoser, München (kat.)
1983, 1988  Csontváry Galéria, Budapest (kat.)
1984  Breughel G., Amszterdam
1989  Vár Galéria, Veszprém
1992  Vigadó Galéria, Budapest (gyűjt., kat.)
1995  Burg Galerie, Konradsheim (D)
1996  Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
1997  Újabb képek, Vigadó Galéria, Budapest (kat.)
1999  Újlipótváros, Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest
2000  Bajor Gizi Közösségi Ház, Balatonföldvár
2002  Városi Galéria, Tiszaújváros.
2002  Derkovits Gyula Művelődési Központ
2002, 2004 Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2002  Vigadó Galéria

Csoportos kiállítások

1977 Monte-Carlo

1998 ART BUDAPEST HUNGEXPO

1999 Art Budapest 2. Nemzetközi Vásár

2000 Art Budapest 3. Nemzetközi Vásár

2001 Kortárs Magyar Művészet a Körmendi-Csák Gyűjteményben, Tallin

Művek közgyűjteményekben  

Budapest Galéria, Budapest

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár

Báthori István Múzeum, Nyírbátor

A Báthory–család 1484-ből származó címerköve

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2020. december 09. szerda, 08:31

 Báthori István (1435-1493) erdélyi vajda, országbíró nemcsak országos méltóságot viselt, hanem Margit nevű nővére révén, aki Szilágyi Mihálynak, Hunyadi János sógorának felesége volt, Mátyás királlyal szoros családi kapcsolatba is jutott.

A rokoni kötelék révén számtalan mester és művész megfordulhatott Nyírbátorban a nagyszabású építkezéseknél. Az új stílusáramlat, a reneszánsz hullámai lassan tovább gyűrűztek a királyi központtól (Buda, Visegrád) és mind szélesebb területeket vontak be hatókörükbe. Budától távol eső helyek öltöttek reneszánsz köntöst. Egyházi és most már világi mecénások építkeztek az új stílusban, vagy legalább a meglévő épületeket csinosították reneszánsz részletekkel. Az új stílus kiterjedt az ország keleti részeire is, ezen belül Nyírbátorra és más településekre: Nagyecsed, Nagyvarsány, Nyírbakta, Tiszabezdéd, Anarcs stb. említendők még.

A királyi udvar kisugárzásaként megszületett reneszánsz emlékek közül az egyik, a Báthori család 1484-es évszámmal ellátott szép címere, mely a Báthori István Múzeumban van kiállítva (a nagydobosi eredetű Perényi –címerkő mellett). A címerkő álló téglalap alakú vörösmárvány címeres tábla, amelynek képes mezejét a Sárkányrenddel övezett Báthori-címer képe tölti ki. A kerek talpú címerpajzson halványan látható a három heraldikai háromszög, a Báthori család címerképe.

A nyakára csavarodott farkú, tüzet okádó sárkánykígyó két mellső lábával a címer felső szintjébe, két hátsó lábával a címerpajzs oldalaiba kapaszkodik.  A címerábrázolást szakaszosan, keményen kötött leveles gyümölcsfűzérkoszorú veszi körül. A koszorú felső, utolsó előtti tagja búzaköteget ábrázol. A koszorút alul szalag köti össze, melynek két vége hullámosan, cikornyásan tölti ki a mező két alsó sarkát. A kő alsó szélére az 1484-es évszámot vésték.

A Báthori illetve az Ecsedi uradalmat a XIII-XIV. században a német eredetű  - a XI. században Magyarországra telepedett Gutkeled -nemzetségbeli Báthori család  szolgálatai jutalmául IV. László királytól kapta. Bátor település lett a nemzetség névadója. Az ecsedi Báthori ágból származók tagjai különösen országos méltóságokat viseltek (országbíró, országos főkapitány, tárnokmester stb.), a Somlyói ágból származó Báthori család, lengyel királyt és öt fejedelmet adott. A család néhány tagja a Sárkányrend és az Aranygyapjas Rend tulajdonosa is volt.

Szalontai Barnabás

Zrínyi Miklós 1620-1664

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2020. november 25. szerda, 08:23

Egy rövid, de tartalmas élet, tele sok tanulsággal. Ez lehet a rövid sommázata a 400 évvel ezelőtt született Zrínyi Miklósnak. A kor, amiben az ember él, meghatározza a gondolatokat, irányt ad az akaratnak.
Zrínyi kora, a „magyar romlás százada”, XVII. század a nagy remények és a nagy csalódások kora, az 1541 óta a török hódítás következtében három részre szakadt Magyarország helyzete megváltoztatásának a lehetőségét hordozta magában.
Európa első Nagy Háborújának, a harmincéves háborúnak (1618-1648) a westfáliai – békének záró pillanata a magyar nemesség számára jelenthette azt, hogy Nyugat-Európa végre elindíthatja török ellenes hadjáratát, lezárulhat az 1606 óta tartó békeidőszak Bécs és Konstantinápoly között és elhozza Kárpát-Medence ismételt integrációját.
A magyar politikai élet új generációja, a harcias politika fiatal támogatói az Eszterházy Miklós nádorsága alatt felnőtt ifjak – Nádasdy Ferenc országbíró, Batthyány Ádám Dunántúl főkapitánya, Forgách Ádám Kassa főkapitánya, Wesselényi Ferenc erdélyi főúr és Zrínyi Miklós horváthországi bán késznek bizonyulnak a nagy feladatra. Úgy tűnik 1652 tavaszán, hogy Lengyelország, Velence és Pápai állam, sőt II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is készek a török elleni harcra. Ám Bécs nem vállalja fel a támadást, s a „jó lehetőség” elmulasztása vihart támaszt a magyar politikai életben.
A politizálás új vezére 1653-tól egyértelműen Zrínyi Miklós. Kiváló szellemi és fizikai adottságai a mindössze 8 éves fiút királyi lovászmesterré, 1652-ben már Európa szerteismert katonává emelik. A magyar történelem azon arisztokratái közé tartozik, akik végtelen energiájukkal, a végső célt soha fel nem adva hadakozásaikkal védik a hazát, védik birtokaikat. Zrínyi a jellemét acélozó végvári harcokban egyszerre vált katonává és politikussá. Nagyon sokat olvas, a múltbéli történéseket adoptálja a jelenre.
Ez a céltudatosan olvasó, a korának leggazdagabb birtokosa így vált tudóssá, hazájának legműveltebb főurává. Közel egy éves itályai utazása csak tovább bővíti ismereteit. Mint ember eléggé zárkózott, de további szimpatikus vonása, hogy soha nem élt vissza gazdagságával és hatalmával.
Az európai harmincéves háború le zártával ő is úgy véli: a török kérdésnek eljött az ideje. Érzelmi és politikai előkészítésként 1646-47 telén megírta nagy barokk eposzát, a „Szigeti veszedelmet” Hadtudományi munkáit, a „Tábori tracta” és a „Vitéz hadnagy” írásokat. II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata a török vezetés aktivizálását hozta el 1658-ban. Boros Jenő és Várad török kézre kerülése végre a királyi Magyarországot is mozgásba lendíti. A Porta 1663-ban a királyi Magyarország ellen megindítja hadait.
Zrínyi Miklós készül élete nagy céljára, készül a török elleni háborúra, és készül – ha kell - a halálra. Már áll a legerősebb török dunántúli helyőrséggel, Kanizsával szemben az általa építtetett Zrínyi-újvár. Ám a török nagy vezír Köprülü Ahmed Érsekújvár ellen indul, amit el is foglal. Érsekújvár eleste után egyértelműen Zrínyi Miklós a küzdelem főszereplője, és az 1663/64 tele a Magyar hadtörténelem szép fejezete lett. Célja a nemzetközi összefogás kikényszerítése és az utánpótlásának elvágásával a török haderő további harcra késztetése ezért 1664. január 2-15. között 250 kilométeres lovaglás után – ami önmagában is nagy bravúr –megtámadja a 6 kilométeres hosszú eszéki hidat, azt a tűz martalékává teszi. Ezáltal lehetőség nyílott a török vár Kanizsa ostromára. Bécs a török felmentő sereg közelettére a nyugati határ felé vonulást rendelte el. Így semmisült meg a téli hadjáratba vetett Zrínyi reményei. További csalódását jelentette a keresztények által megnyert szentgotthárdi – ütközetet 1664-ben lezáró szégyenteljes vasvári béke.
Zrínyi Miklósnak az a terve, hogy Magyarország saját erejével változtasson sorsán indította el a magyar rendeket azon gondolatban, hogy királlyá válasszák. Adottságai erre lehetővé tették volna, hasonlóképpen Hunyadi János fiának Mátyásnak nemzeti királlyá választásához hasonlóan, ám a szándék és lehetőség ezúttal nem találkozott.
A kursaneci erdőben 1664. november 18.-án bekövetkezett vadászbalesete lezárta ennek lehetőségét.