Alabárd
- Részletek
- Kategória: Friss hírek
- Közzétéve: 2020. december 16. szerda, 10:06
A legrégibb típusú vágó- ütő- döfőfegyver, kialakítása a svájci parasztkatonákhoz köthető, akik a XIV. században vívott szabadságharcaikban használták a zsoldoshadak ellen.
Először vágófegyverként alkalmazták, majd később tették döfésre is alkalmassá. A téglalap alakú éllapból (baltából) alakítják ki a hátra nyúló vastüskét, s ezzel a megoldással vált lehetővé a lovas katonák földre rántása. A XV. századra az éllap felső csúcsának megnyújtásával az alabárd négyszög keresztmetszetű nyárssá, döfőfegyverré vált. A korábbi négyszögletes éllap ívelt, kis félhold alakú bárdlappá alakult, s a XVI. század folyamán a nyél az 1700 mm hosszúságot is elérte.
Az alabárd formája térben és időben igen változatos lett. A középkori Magyar Királyságban az udvari és a városi darabontok felszereléséhez tartozott. A lőfegyverek megjelenésével és elterjedésével a XVII. század folyamán a hadfelszerelés darabjaiból fokozatosan kiszorult, de díszfegyverként, tiszti rangjelző fegyverként tovább élt.
A Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma fegyvergyűjteményében, állandó kiállításában három alabárdot tekinthetnek meg a látogatók.
