Bethlen emlékek – a Nikolsburgi – béke 450. évfordulója kapcsán

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2021. január 26. kedd, 19:55

Az 1618. május 23-án kirobbant cseh rendi felkelés alapjaiban rázta meg a dunai Habsburg Birodalmat. Az 1500-as években kezdődött nagy jelentőségű gazdasági és politikai fejlődés eseménysorában, mely a modern, megújulásra és az új korszak határának átlépésére készülő Európa irányába hatott, meghatározó helyet foglalt el a felkeléssel kitört harmincéves háború (1618-1648).
Ez az első összeurópai összecsapásnak, a kontinens háborújának is nevezett konfliktus  Európa szinte valamennyi államát rövidebb-hosszabb ideig érintette.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) ráérzett a kezdődő változásokra, s erre készülve akarta a külvilágtól elzárt, török szövetségben élő Erdélyi Fejedelemségre a figyelmet ráirányítani és az országot készenlétbe helyezni. A háború kirobbanásával Bethlen előtt európai terek nyíltak a Habsburg-ellenes harcokkal. Az Erdélyi Fejedelemség katonai beavatkozása Bethlen Gábor Habsburg politikája miatt nem volt kétséges, és erre a katonai előkészületek után 1619. augusztus 26-án az erdélyi hadak elindulására került sor. A cseh-morva rendekkel kötött szövetség keretében a Habsburg II. Ferdinánd (1619-1637) elleni hadjárat erősítette az Oszmán Birodalomhoz fűződő katonai kapcsolatát, de egyben a hadjárat azt a lehetőséget is felvetette, hogy a független magyar nemzeti királyság visszaállításának eljött az ideje.
A közel 20000 főből álló erdélyi sereg hadműveleti céljául Bethlen Gábor Bécset jelölte meg, ám a cseh-morva-magyar szövetség egyesített csapatai a könnyűlovasság magas aránya és a megfelelő ostromtüzérség hiánya miatt nem igazán gondolhatott a császárváros elfoglalására.
Bethlen Gábor szövetségeseinek 1620. november 18-án a fehérhegyi veresége után rádöbbenni kényszerült, hogy a térség hatalmi helyzete változatlan marad. Sem a Habsburg sem a török biztonsági érdek nem akarja a status quo felborítását.
A fejedelem előtt ebben a helyzetben egy lehetőség kínálkozott: erős Nyugat-európai kapcsolatok kiépítésével a török katonai szövetségben megmaradva kompromisszumos békekötés a Habsburgokkal, ami Erdélynek területi növekedést, lakóinak biztonságot hozhat.
Az 1621 szeptember végére kialakult hadihelyzetben és politikai közegben felgyorsultak a Bethlen Gábor és II. Ferdinánd között már korábban elkezdődött tárgyalások, amelyek 1621. december 31-én a Nikolsburgi-béke megkötéséhez vezettek. Bethlen Gábor lemondott a magyar rendek által felajánlott királyi címről, Bécs ugyanakkor hallgatólagosan elismerte az önálló Erdélyi Fejedelemséget. Élethossziglan Szatmár, Bereg, Szabolcs, Ugocsa, Zemplén, Borsod és Abaújvár megyék Kassa városával a fejedelem fennhatósága alá kerültek, és az itt élő protestáns vallásgyakorlat szabadsága biztosított lett.
Bethlen Gábor és Erdély hatalmi helyzete megerősödött, és ezt a megnövekedett erőt a protestáns fejedelemség szuverenitásának további erősítésére kívánta felhasználni.
Az MNM Báthori István Múzeuma helytörténeti kiállításában néhány birtokában lévő műtárggyal – a fejedelemnek feleségéhez, Brandenburgi Katalinhoz írott levele, a nikolsburgi-békekötés idejéből származó kardja – őrzi Bethlen Gábor emlékét.