450 éve történt – Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemmé választásának körülményei

Részletek

Kategória: Friss hírek

Közzétéve: 2021. január 20. szerda, 08:47

A XVI. század első harmadában az Oszmán Birodalom terjeszkedésének fő vonalába került Magyarország helyzetét egyre nagyobb mértékben a Porta határozta meg, ami fokozatosan az ország három részre szakadásához vezetett. Az ország keleti része, benne Erdély, másodlagos katonai fontossága miatt a hódító jog és az 1527/28-ban I. Jánossal kötött török – magyar szövetség alapján – megakadályozva I. Ferdinánd országrészéhez történő csatlakozását – különleges vazallusi státusu államként kötődött az Oszmán Birodalomhoz.
Vajon hogyan fogadta a keleti területek integrációját Habsburg Ferdinánd, és hogyan változott meg a törökpárti magyar politikusok magatartása az 1541-ben bekövetkezett Buda eleste utáni időkben?
Tény, hogy a felek között elkezdődtek azok párbeszédek, melyeknek legfőbb témája az ország újra egyesítése volt.
A titkos alkuk – 1541. december 29-ei gyalui, az 1549. szeptember 8-án kötött nyírbátori szerződések - , és az ezek után 1542-ben és 1551-52-ben indított nyílt hadműveletek egyaránt azt mutatták, hogy a Habsburgok az ország egyesítésére törekedtek.
Azonban ezek a kísérletek nem hozták el a kedvező fordulatot az ország sorsában, s Erdély nemzetei számára csak a magára maradottság tudatát erősítették.
Az 1552-1556 közötti időszak Erdélyben interregnumnak is nevezhető, amit a visszatérő I. János özvegye Izabella Szulejmántól királyi címet kapott fia, János Zsigmond 1556. október 22-ei kolozsvári bevonulása szüntetett meg.
Ezzel az újabb fordulattal vette kezdetét Erdélyben az a folyamat amely megformálta azt az állam alakulatot Erdélyi Fejedelemség néven, mely a külpolitikai helyzethez és a Fejedelemség érdekeihez igazodva meghatározó szerephez jutott a XVI.-XVII. század fordulóján és azt követően a részekre szakadt Magyarország történetében. Amikor 1552 nyarán az oszmán hadak elfoglalják Temesvárt és több kisebb várat, már állandósították a Temes-Maros-Kőrös -folyók vidékein a török jelenlétet. Ezzel a Tiszától keletre elterülő új katonai és közigazgatási egység már biztosította a mindenkori gyors behatolási lehetőségeket Erdély irányába. Az oszmán ellenőrzés alatt lévő két román vajdaság és a temesi vilajet így sakkban tudta tartani a fejedelemséget. Az 1560-ban János Zsigmondnak küldött szultáni athname már világosan mutatta Erdély lehetőségeinek szűkülését.
Az erdélyi rendek 1567. évi tordai országgyűlésen határozatot hoztak János Zsigmond utód nélküli halála esetén a szabad fejedelemválasztás jogáról s ezt Szulejmán fia, II. Szelim (1566-1574) megerősítette.
1570. augusztus 16-án I. Miksa (1564-1576) magyar király és János Zsigmond fejedelem között a speyeri – egyezmény értelmében megállapodás született arról, hogy János Zsigmond utódai elismerik I. Miksát Magyarország urának, János Zsigmond leteszi a királyi címet és mint fejedelem uralkodik Erdély és a Részek felett, melyek Magyarország részét képezik. Ezt a területet a fejedelem fiú utódai is öröklik, ezek kihalása után Erdély visszaszáll a magyar királyra. Az egyezmény tartalmazta továbbá, hogy a két fél kölcsönösen segítséget nyújt oszmán támadás esetén. Mindemellett János Zsigmond feleségül kapja I. Miksa húgát, Albert bajor herceg leányát, Máriát.
Az egyezmény ratifikálása megtörtént, ám János Zsigmond 1571. március 14.-én Gyulafehérváron bekövetkezett halálával és a speyeri megállapodás vállalásában vagy elutasításában az erdélyi rendek kettészakadtak. A kisebbség az egyezség talaján állva elfogadta az országrész Habsburg kézbe adását, a többség somlyói Báthory István váradi főkapitányt követte, akinek 1571-ben küldött rendeletében, athnameban II. Szelim János Zsigmond valamennyi birtokát átadta, elvárva hűségét.

MNM Báthori István Múzeumában látható török fegyverek.

Báthory Istvánt 1571. május 25-én az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta (1571-1586), s ezzel a török Porta is egyetértett, hangsúlyozva, hogy Erdély területéről az Oszmán Birodalom ellen nem indulhat támadás.  Emellett évente 15.000 arany adófizetésre kötelezte a fejedelemséget.
A kisebbségben maradt Habsburg –párti erdélyiek által támogatott Bekes Gáspár megkísérelte Báthory István törvényes fejedelem ellen a katonai fellépést. Fellázította a szászokat és székelyeket, az összecsapás elkerülhetetlené vált.
Küküllő vármegyében található Kerelőszentpálnál 1575. július 8.-án találkozott a két sereg. A csata Báthory István győzelmével végződött. A fejedelem ellenfeleivel nagylelkű, Bekes Gáspárt életben hagyta, aki az1575 őszén lengyel királlyá választott Báthory hű támogatója lett.
Báthory István azon nagyformátumú erdélyi reálpolitikus fejedelmek közé tartozik, akik tisztában voltak a keleti országrész elszigetelődésével. Az egyoldalú oszmán szövetséghez tartozás veszélyét a külpolitikai mozgástér bővítésével, a kényszerű török háló tágításával lehetett csak csökkenteni. Ezek a remények jelentek majd meg lengyel királyként is (1575-1586) Báthory gondolatában, s vezettek tovább Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelemsége alatt a transzilvanizmus eszméjének megerősödéséhez.