bathorimuzeum kukac gmail pont com / Telefon +36 30 085 1902

A huszárság évszázada

Lesvetés-Lovasroham-Portya

Az európai hadművészetben a 18. századra a jellegzetes magyar könnyűlovas katona, a huszár alakja összekapcsolódott a magyarsággal, s napjainkban nemzeti szimbólumnak számít. Fürge lovakon, jellegzetes öltözékben, félelmet nem ismerve, kezében szablyáját forgatva az ellenségre rontó magyar könnyűlovast jelenti. Az eredetileg délszláv csapatnem az oszmán-török hódítás elől menekülő délszláv népességgel került be a magyar királyok hadseregébe. A földszinti folyosón Isaac Maior 17. század elején készült metszeteinek felhasználásával mutatjuk be a huszárság harcmodorát és a keleti és nyugati ellenfeleit. A metszetnagyítások szemléletessé teszik a lesvetés, portya, lovasroham és a bajvívás a 15-16. században kialakult és az oszmán-magyar végeken elterjedt gyakorlatát.

A kiállítótér bal oldalán az ország déli határai mentén kiépülő oszmán–török határvidékkel – várrendszerrel szemben, a 15. század elején kiépült a magyar várhálózatra utalunk, ahol egy korabeli palánkvár egy részletének diorámaszerű kiépítése, és mögötte a falon kinagyított korabeli metszet szemlélteti a végvári környezetet. A Báthoriak korában a védelmi koncepció legfontosabb alapköve – a várak mellett – a huszárság volt. A palánkvárba mint kiállítási térbe a látogatók is beléphetnek. Ebben az egységben egy érintőképernyőn azokról a huszárfegyverekről olvashat bővebben az érdeklődő, melyek a szemközti falon kialakított fegyveres tárlóban kerülnek elhelyezésre. A palánkvár egység körül a falakon kinagyított metszetek érzékeltetik a korabeli „fedett” környezetet: az erdőt, a mocsaras környezetet, ami a végvárrendi környezetet jellemezte.

A gyorsan mozgó, portyázó harcmodort kedvelő oszmán–török könnyűlovassággal szemben csak a hasonló harceljárást alkalmazó katonaság érhetett el eredményt. A huszár sikerét a tömegesen végrehajtott lovasrohamban (kopjaharc) bravúros alkalmazása mellett a határvédelmi harcok során mutatott mozgékonyságának és a törökkel szembeni, békeidőszakban sem csituló, állandó, kemény és öldöklő küzdelemben való helytállásának köszönhette. A huszárság a mohácsi csata után a nehézlovasság szerepét is átvette, s a 16. század közepétől - immár megnövekedett védőfegyverzettel – egyedüli lovas katonája lett a Magyar Királyságnak és az Erdélyi Fejedelemségnek. Báthory István fejedelem később lengyel király szolgálatában a lengyel hadsereg kötelékében is megjelent a huszárság mint csapatnem.

Sánta Ákos

image
image
image
image