A múzeum gazdag fegyvertörténeti gyűjteménye számos ritka és különleges darabot mutat be. Megtalálhatók itt középkori páncélok, sisakok, pajzsok, kardok, tőrök, buzogányok, valamint vadászfelszerelések és török hadi emlékek is. Az itt látható fegyverek különlegesen szép darabja egy csontberakással gazdagon díszített számszeríj és egy XVI. századi velencei díszpajzs.
A középkor fegyverei mellett igazi ritkaságok is megtekinthetők, mint például Báthory Gábor erdélyi fejedelem (1608-1613) szablyájának másolata. Valamint Bethlen Gábornak, az 1622-es nikolsburgi béke megkötése alkalmából készített díszkard másolata is a gyűjtemény kiemelt darabja.
A kovás fegyverek, pisztolyok, puskák, valamint magyar határőrizet tárgyi emlékei igazi érdekességek, hisz az Árpád-kortól napjainkig adnak bepillantást a végek őrzőinek életébe, fegyverhasználatába.
A múzeum gyűjteményének egyik legtöbb tárgyat számláló darabja a régészeti gyűjtemény.
Nyírbátor és környékének, csiszolt kő-, réz-, bronz-, szarmata-, szkítakori emlékei mellett a városban 1955-ben, 1958-1961-ben, illetve 1969-1970-ben történt ásatások leletei a gyűjteménynek jelentős részét képezik. A Báthoryak várkastélyának ásatásai során sok érdekes tárgy került elő, például középkori épülettöredékek, használati kerámiák, gótikus és reneszánsz díszek, valamint különböző kőelemek. A múzeum boltíves pincéjében kőtár található, amely gótikus és reneszánsz faragott köveket őriz, mint például ablakok, párkányok és oszlopdarabok. Ezek a kövek különösen értékesek, mert kevés hasonló kőanyag maradt fenn a magyar középkori építészetből.
A számos helytörténeti emlék közül számottevő a céhes emlékek, fegyverek, kardok, buzogányok, tőrök, Brandenburgi Katalin levele, Heltai Gáspár Krónikája, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejéből származó tárgyak, írások, nyomtatványok, fegyverek, XIX. századi női viseletek, valamint ipar- és gyártörténeti helyi emlékek. A gyűjtemény néprajzi vonatkozású része a pásztorkodás, a földművelés és az állattartás, valamint a háztartás tárgyainak gyűjteménye. Jelentősek a különböző kerámiaközpontokból ide származott sütő-, főző, tároló cserépedények, a helyi fazekasok munkái. Gazdag gyűjteménnyel képviseltetik magukat a népi kismesterségek eszközei, mint például a cipész-csizmadia, a kovács, a kalapos és a szíjgyártó iparosok tárgyi emlékei.
A néprajz, népművészet egyedülálló tárgyai, a nyírbátori ünnepek és hétköznapok változatos használati eszközei a nyírségi emberek műveltségének, életformájának emlékei, valamint a céhes ipar, a mezőgazdaság és állattartás, a kereskedelem, a háztartás tárgyai, mind a múzeum gyűjteményét képezik. Hosszú ideig a mezőváros népességének szinte minden „közszükségleti” cikkét a falusi háziipar állította elő. Ezen termékek színes palettája megtalálható a múzeum gyűjteményében. A városnak jelentős volt a kézműipara, melynek gyökerét a céhes hagyományai adták, így a céhes életre utaló tárgyi emlékek igen érdekesek. A gyűjtemény fontos részét képezik a helyi mesterségek, például a kovács, csizmadia, kalapos, szíjgyártó és kádár szerszámai és azoknak jellegzetes termékei.
A XX. század második feléig a nyírbátori háztartások edényeit főként fazekasok készítették, bár Nyírbátor sosem volt jelentős fazekasközpont. A vándorfazekasok, akik a vásárokra érkeztek, különböző helyekről – mint Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Debrecen, Beregújfalú, Zilah, Rév, Nagybánya és a gömöri falvak – szállították edényeiket, de a városban helybeli fazekasok is dolgoztak.
Tófalvi Gergely, egy Korondról ideköltözött fazekas az 1950-es évek elejétől 1970-ig dolgozott Bátorban. Készítményeinek köre széles, többek között tálakat, tányérokat, bokályokat, szilkéket, korsókat, fazekakat korongolt. Munkái a korondi hagyományokat követik.
A századforduló évtizedeiben tevékenykedő Keresztes György munkái, különösen kulacsai igen közkedveltek voltak.
Sokszínű és nagyszámú a múzeum keménycserép gyűjteménye – bögrék, vázák, kancsók, tányérok, fűszertartók, stb. – amelyben több szemet gyönyörködtető darab is megtalálható. Ezeket a nyírbátori parasztember nem maga készítette, de szívesen használta.
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeum (MNMKK – MNM) Báthori István Múzeumának képzőművészeti anyaga igen jelentős.
A város szülötte, Farkas Eszter (1900-1983) festőművész, aki számos alkotását ajándékozta a múzeumnak az 1970-es években. Nagybányán ismerkedett meg a plein air festésmóddal, mestere Thorma István volt. Művészetére a nagybányai festőiskola kolorista kifejezésmódja jellemző, finoman árnyalt színei líraian jelenítik meg a témát. Életművének nagyrészét figurális kompozíciók, portrék, csendéletek alkotják, de festett tárgyképeket és városábrázolásokat is olajjal, olajpasztellel, pasztellel, akvarellel. Hagyatékát szülővárosának, Nyírbátornak adományozta, de több műve található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is.
Gyűjteményünk országos és nemzetközi hírű, Kossuth- és Munkácsy-díjas művészek alkotásaival is büszkélkedhet. Ilyen művészek többek között Holló László, Ék Sándor, Sarkantyú Simon, Szentgyörgyi Kornél, Varga Mátyás, Raszler Károly és Mattioni Eszter. Emellett jelentős nyírbátori kötődésű művészek is megtalálhatók, mint Mandel József, aki Münchenben tanult, Vadász Elek gúnyrajzai és Szabó Gáspár grafikái. A gyűjteményt gazdagítják Rohbock és Widemann metszetei, valamint Lotz Károly freskóvázlata. Kiállításainkban szerepelnek továbbá nyíregyházi művészek, mint Berecz András, Huszár István, Páll Gyula és Soltész Albert, valamint debreceni alkotók, például Szabó László, Tenk László, Topor András és Bényi Árpád, továbbá salgótarjáni művészek, mint Szabó Gáspár és Mustó János. A gyűjtemény része Kiss István és Tóth Sándor szobrászművészek alkotása is.
A nyírbátori Képzőművészeti Stúdió 1975. április elsején alakult meg. 1989-ig magyar és külhoni művészek dolgoztak itt, többek között Tenk László, Lakatos József, Katona Zoltán, Makrai Zsuzsa, Horváth János, Andruskó Károly, Hegedüs László, Madarassy György, Huszár István, Walter Friedrich, Jan Popeck, mellettük litván és kárpátaljai alkotók is megfordultak a művésztelepen. Alkotásaikat a városban rendezett tárlatokon mutatták be.
Garancsi Ottó Árpád lokálpatrióta 2017-ben és 2021-ben 87 darab képzőművészeti műalkotással ajándékozta meg a múzeumot. Általuk nyomon követhető a XX. századi magyar képzőművészet irányzatainak, iskoláinak fejlődése.
A múzeum fotógyűjteményében jelentős értéket képviselnek az üvegnegatívok, számszerűen 1221 darab. Az üvegnegatívokat Dr. Szalontai Barnabás múzeumalapitó igazgató szerezte meg a múzeum számára.
A tömeges fotózás elterjedésének ideje a XIX. század utolsó harmadára tehető. Az ekkor sorra alakuló gyógyszertárak, az amatőr képalkotással is foglalkozó gyógyszerészek által, bázisai lettek a vidéki fotózásnak.
Nyírbátorban a XX. század elején két fiatal gyógyszerész, Vadász Elek és Nádas József létrehozta a település első gyógyszertárát. Fényképezőgépük lencséje elé ültették a hozzájuk betérő nyírbátori és a környékbeli embereket. A felvételek 1905 és ’30 között készültek. Az üvegnegatívok többsége a portré műfajába tartozik. Városi polgárokat és tisztviselőket, paraszti foglalkozásúakat, cigány családokat, különböző vallási felekezethez tartozókat örökítettek meg. Sok fénykép készült katonákról, az I. világháború idején Nyírbátorban lévő hadifoglyokról. Szokatlan, hogy a fényképek nem műteremben, hanem a patika udvarában és tornácán készültek. Kiemelkedő az a fénykép, amely a patika belsejéről készült a tulajdonosokról. Megelevenednek előttünk emberek, sorsok, a magyar történelem egy nehézségekkel teli időszakából.